Dél felé a Zalai-dombok, Északra a Kemenes-vidék költők által megénekelt tája, a Ság-hegy és a Kissomlyó vulkáni tömbje emelkedik ki, Nyugatra a Vasi-Hegyhát halmai kínálnak kirándulási célpontot. Karnyújtásnyira tárul elénk a Somlói borvidék és a Bakonyi hegylánc. S nem csak arról kaphat bizonyságot, hogy e kis falu lakóinak gondja van a szülőföldjére, hanem arról is, hogy nem kell felhőket szurkáló csúcsokat megmászni ahhoz, hogy messze lássunk. Főként ahhoz nem, hogy meg lássuk a szépet az értékeset!
Rendkívül figyelemre méltó a község - Bögöte - elnevezése. Ez a türk "bügü" (bölcs jelentésű) szóból alakult személynév. Eredete és típusa alapján a legkorábbi helyneveink közé tartozik, vagyis a honfoglalás korától számolhatunk a maival megegyező nevű település létével. Ehhez képest indifferens, hogy Bögöte első fennmaradt okleveles említését 1387-ből ismerjük. Bögöte kialakulásához egy fontos - nemzetközi jelentőségű - út jelentette a döntő tényezőt. Ez a Székesfehérvárt Itáliával összekötő távolsági kereskedelmi (és hadi) út volt, melyet "Római Katonák" útja néven ismerünk.
A települést 1549-ben zömmel kisnemesek lakták, 1787-ben Ivánkovics Magdolna a legjelentősebb birtokos a faluban. A községben született 1807-ben Ivánkovics János 1848-as országgyűlési képviselő, aki 1849-ben a megye kormánybiztosa volt. A szabadságharc leverése után távollétében halálra ítélték. 1849-től újra országgyűlési képviselő, 1867-től a megye alispánja. Az Ő tulajdonában lehetett a későbbi Batthyány, majd István kastély. A 19. század polgári módon gazdálkodó, megyei és országos tisztségeket vállaló birtokosainak életszemléletét és életmódját tükrözik a hatalmas lombú fák között kibukkanó kastélyok. A kilátóról láthatjuk Horváth Miklós egykori földbirtokos emeletes kastélyát, amelyet Bozzay Imre építetett 1875-ben. Külön említést érdemel a földbirtokos gazdasága, amelyben kísérleti növénytermesztés mellett szőlő és gyümölcskertészet, faiskola, ló- és pulykatenyésztés, juhászat, fa- és téglaipar működött. A másik kastély tulajdonosa István Lajos földbirtokos volt, aki a mezőgazdasági munkák korszerűsítésével, (pl: uradalmi villanytelep létesítése) szintén jelentősen hozzájárult a falu fejlesztéséhez.
Batthyány Ervin gróf 1905-ben iskolát építtetett a faluban. Egy Batthyány, akinek az anyja a tudós kultuszminiszter Trefort Ágoston leánya volt, aki hosszabb időt töltött Angliában és a könyvtáralapító szociáldemokrata Szabó Ervinnel barátkozott nem tehetett mást, mint ősei szellemi és erkölcsi jussát, és vagyonát a neki otthont adó falu felemelkedésére fordítsa.
Iskolájában ahol a szegény gyermekeknek ruhát és étkezést adott, világra nyitott szellemet teremtett, ismeretet az asztalosságban, földmérésben és varrásban.

A község főterén a valamikori iskolaépület előtt az iskolaalapító grófnak 1994-ben emlékművet állított a település önkormányzata. A 90-es évek elején még úgy tudtuk, hogy a grófról nem maradt portré és ezért nonfiguratív a szobor, amely Gaál Tamás Munkácsi díjas szobrászművész alkotása. Ugyanitt található a művész által kőből faragott ivókút is. A település önkormányzata 2006-ban teljesen felújított, átalakította az iskola épületet és napjainkban - a gróf nevét viselő - művelődési házként működik, ahol iskolatörténeti állandó kiállítás, az épület homlokzatán pedig az iskolaalapító arcképét ábrázoló domborműve található.
Egy másik dombon áll a kis falu temploma. A Keresztelő Szent János védelmébe ajánlott templomot a 1757-ben Felsőbüki Czompó János építette, amelyet a település lakossága 2000-ben felújított.

A Szabadság utca 70. szám alatt található parasztház, gazdája igényességét és törekvéseit tükrözi. Homlokzata olyan, mint a kastélyoké, oszlopok tagolják, füzérek, és három szoborfülkében álló szobor díszíti. A középsőben Mária alakja, amely mindenütt előfordulhat, de a két szélső, egy arató parasztember és egy marokszedő asszony alakja Szent Izidor és Szent Notburga csak itt! Az osztrák tartományokban nagyobb kultusza van a parasztokat védő szenteknek, mint nálunk. A házat és az egész portát kialakító gazda - aki vélhetően többször is megfordult a Mariazelli búcsún - tőlük várt védelmet. Ha a szentek az egykori gazdagságot nem is őrizték meg, de az építtető szép iránti igényességét máig őrzik!
A rendszerváltást (1990) követően a község önállóvá vált és példaértékű fejlesztések zajlottak a településen. Megépült a faluközpont, a teljes közműhálózat, hotel, étterem, turisztikai pihenőhely, az István-hegyi kilátó, sportpálya, megszépült a templomtér és a községháza. Szívesen fogadják ide a letelepedni vágyó fiatalokat, akik számára teljesen közművesített telkeket kínálnak, jelképes áron!